Az emberek egy része szereti a művészetet, egy része nem. Nincs is ezzel semmi gond, bár azt gondolom, hogy akinek az életéből minden fajta művészet hiányzik, valamilyen szinten megfosztja az elméjét a pihenéstől. Van ugyanis, akit egy jó zene, másokat egy szép kép vagy könyv varázsol el, és kapcsolja ki általa az elmét, mely ha nem pihen bizony csuda dolgokat képes alkotni. Na nem feltétlen a gondolatokra vagy ötletekre gondolok itt, hanem bizonyos menedzser betegségekre, vagy ha más néven ismertebb, a kiégés fogalmára.
Ha sosem pihentetjük ugyanis az idegrendszert, és természetesen az elmét, az agyat, akkor egy idő után ha túl sokat pörög, már nem tudjuk pihenésre bírni, és bizony ilyenkor jönnek a különböző fáradásos típusú betegségek. Ezek nagyon kellemetlen tünetetekkel járnak, szinte mindig hosszú gyógyulási idővel bírnak, mely akár elérheti az egy évet is.
Gondoljunk csak bele, hogy aki egy évig nem tud dolgozni, az biztosan azt mondja, talán tényleg jobb lett volna, ha hetente kétszer mondjuk fél órát foglalkozik valamivel, ami komolyan kikapcsolja, pihenteti, biztosítja számára a kikapcsolódást, így megvédi a kiégéstől.
Ami nekem segít, az nem más, mint a vászonkép. Imádom a vászonképek világát. Egyszerre különös fotó, és festmény az, ami elém terül egy-egy képen. Természetesen már nekem is van egy otthon, nem is akármilyen. A szalaibalazs.hu oldalon szebbnél szebb képeket találtam ugyanis, és már választani is alig bírtam, de aztán csak tetszésemet nyerte egy balatoni vászonkép. Minden nap reggel és délután – mivel otthonról dolgozok – a kávémat ennek a képnek a társaságában töltöm el, és teljesen ki is tudok kapcsolni. Nekem ez a különös keverék segít, másoknak biztosan más, egy a lényeg, mindenki találjon magának valamit, ami segít kiiktatni mindent legalább pár percre naponta.